BLOG – Homeopátiával próbálkozunk

Aki ismer, tudja rólam, hogy nem vagyok gyógyszer – és oltáspárti. A gyerekeim, pontosabban az egész család alternatív módszerek segítségével gyógyulnak orvos felügyelete mellett, ami jelent ősrégi vajákos módszereket, gyógyteákat, természetes alapú gyógykészítményeket, az egészséges, tej – és cukormentes, most már nagyrészt gluténmentes étrendet is és nem utolsó sorban a homeopátiát, amit direkt említettem utoljára.  Akkor tértem át ezekre az édes kis bogyókra, mikor Milán 3-4 hónapos volt és egy bronchitis alkalmával befulladt és kórházba került. Szteroidos puffokat kapott, rengeteg gyógyszert, aminek az lett az eredménye, hogy az immunrendszer nem tudott erősödni, állandóan beteg volt. Elég volt. Találtam a világ végén egy homeopata orvost, aki bevezetett engem Hahnemann világába. Az első használat alkalmával a poklot is megéltem, minden tünet felerősödött és két hétig húzódott el a gyógyulás. Nagyon akartam a változást, így nem adtam fel. Milán alkati szert is kapott, ami segítette őt a legfőbb egészségügyi problémák leküzdésében. És láss csodát, a homeopátiás szer használatával és a gyógyszerek elhagyásával felerősödött az immunrendszere és az azóta 14 éves Milán nagyon ritkán beteg, akkor is megússza 2-3 nap hiányzással. Gondolom, hogy erre az életmódra és a Hipertippek oldalra együttesen lett figyelmes Bodrogi Viktória homeoterapeuta, aki ismeretlenül megkeresett, hogy az ADHD-val kapcsolatosan megosszuk egymással a tapasztalatainkat. Teljesen új információ volt még számomra is, hogy homeopátiával nem csak hétköznapi betegségeket, hanem krónikus állapotváltozásokat is igen jó eredményekkel lehet gyógyítani, így például az ADHD-t. Pedig mennyire logikus! Én ezidáig csak a nátha-láz-fejfájás és egyéb egyszerűbb betegségek kezelésére használtam, de így is óriási házi patikám gyűlt össze homeo bogyókból. Rajta, gyerünk, csináljuk! Az első találkozónk meghiúsult egy ügyetlen kis gyerekbaleset miatt (szerencsésre jól végződött), de második alkalommal sikerült megismerkednünk és megbeszélnünk a teendőket. A decemberi influenza járvány ismét közbeszólt a Milánnal való személyes találkozást illetően, ezért december 21.-én Skype-on beszéltük át a fontos kérdéseket. Szó volt arról, Milánnak mi okozza a legnagyobb nehézséget az életében, vannak-e egészségügyi problémái, fázós-e, sokat iszik-e, hol vannak fájdalmai és ehhez hasonló, részletes kérdéseket kaptunk. Közösen két problémát jelöltünk meg, a gyakori fejfájást és a dekoncentráltságot. A konzultáció nem volt hosszú és Viki az alkati szer kiválasztásához sem kért sok időt. Nagyon izgatott voltam, de a magas láz és mellkasfájdalom engem is elért, így hiába vettük meg azonnal a két szert (potom összegért!). Milán átment karácsonyozni az apukájához a téli szünet végéig és a golyócskákra már nem volt figyelmem, itthon maradtak. Sebaj, új év, új élet J. A 2017-es év második napján fiacskám hazatért és azonnal rátértünk a lényegre. Két különböző szert kapott, amit vízben oldva kell iszogatnia meghatározott adagolásban. Az első héten nem tapasztaltam említésre méltó változást, Milán nagy hetykén odavágta, hogy „nem fáj a fejem”. Aztán a következő héten azt vettem észre, hogy elfogadóbb olyan hétköznapi helyzetekkel kapcsolatban, mint például, hogy nem játszhat a gépen vagy várakozásra van ítélve egy kéréssel kapcsolatban. A fejfájás teljesen megszűnt és az ő megítélése szerint a koncentrációja kis mértékben javult. Az osztályfőnökkel nem sikerült beszélnem ez ügyben, vajon ő hogyan látja…de az aktív órai munkáért kapott angol és töri  5-ösök jó irányt mutattak! Büszke vagyok!

Ez az állapot tartott két hétig, majd valami felborult és az ADHD-sokra jellemző alkoholmámorhoz hasonló folyamatos röhögés, pontosabban idétlenkedés lett úrrá rajta. Igaz, közeledett a központi felvételi napja, valószínűnek tartom, hogy a stressz így jött ki rajta. Lehet egy ADHD-st piszkálni a középiskolai központi felvételi előtt bármivel is? Úgy döntöttem, laza muter leszek és hagyom. Ha megcsinálja a napi egy felvételi lapot, nekem nyolc. Majd a vizsga után előkapom. A felvételi előtti este anya-fia mozizás és evés volt, kettesben egy cukiság ez a gyerek! Eljött a másnap reggel, kicsit náthásan, de megírta a felvételit. Az előtte lévő komolyság átcsapott lazaságba és úgy folytatódott a következő hét, mint az előző. Beszélgetés lett a vége, meg ígéretek. Vajon sikerült betartania? NEM. Saaaaajnos, ennek 1 napos gépmegvonás az eredménye. Nagyon éretten kezelte, este besomfordált a hálószobámba és a következőket mondta:

“Bevallom, hogy ma sok hülyeséget csináltam. De az az igazság, hogy bal lábbal keltem fel, a suliban is rossz napom volt és itthon is balul sült el, ahogy a testvéreimhez közeledtem. Tudnál adni még egy esélyt?”

Ejha! Ez aztán a fejlődés! Beszélsz az érzelmeidről? A hibáidról? Őszinte gratulációm!

Sajnos anya következetes (túl sok új esély adással koppantam már nagyot), így megdicsértem és kedvesen közöltem, hogy ez a vonat már elment. Másnap nem vette jó néven a büntetés betartását, ezért azt hiszem Viki, szükség van egy giga-mega-elfogadás-golyóra.