BLOG – február 27.

Két hónap telt e azóta, hogy Bodrogi Vikivel konzultáltunk a megfelelő homeopátiás alkatiszert illetően – Milán számára. Olyan, utólag vicces helyzetek adódtak a két „bogyósvizes” flakonnal, amivel nem számoltam. Először a bejárónőnk öntötte ki, lévén, már csak a flakon alján van víz és senki nem fogja meginni, majd anyukám serénykedett a lakásban, és tüntette el a folyadékokat. Persze, mindez megelőzhető lett volna, ha anyuka ráírja, mit is tartalmaz a két flakon. Na, ez még most sem valósult meg….de egy pillanat…..igen, kész van, dokumentálva! 🙂 Jobb későn, mint soha!

A gyakorlatban az is előfordul, hogy elfelejtek szólni Milánnak, igyon a „bogyósvízből”, vagy esetleg egyikünk sem gondol bele, hogy elpakolja a táskájába, ha napokra elmegy itthonról. Idővel ez is menni fog. Az nem vált be, hogy a konyhában tartom, elkerüli a szemünket és nem is tanulja meg, hogy erre neki kell figyelni, az ő felelőssége. Ezért aztán a szobájában tároljuk és minden este rákérdezek a dologra.  Úgy tűnik, ez működőképes.

A változásokról csak annyit, hogy a fejfájás teljes mértékben megszűnt és más fizikai panasz sem került elő a terápia kezdete óta. A konfliktusok száma megnövekedett, de ez az én feszültségszintem növekedéséből is adódhatott, mert azt hiszem többször ugrottam piszlicsáré dolgokra, mint kellett volna –  igyekszem erre jobban odafigyelni. Pozitív változásként viszont meg tudom említeni, hogy a konfliktushelyzetekben az önuralom és a higgadtság egyre inkább jellemző a viselkedésére. Az is nagyon szimpatikus, hogy míg régebben hisztivel reagált, most ész érvekkel kiáll magáért, kommunikál, beszél az érzéseiről, bizonyos kérdésekben belátó és már vannak saját eszközei, amiket fel tud kínálni javítási lehetőségként. Büszke lehetek rá azért is, mert erős középiskolák hívták vissza szóbelizni és érzése szerint nagyon jól sikerültek. Az eredményekről tavasszal mindenképpen beszámolok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.